A
zenészcsaládból származó Joey Calderazzo hétéves korában kezdett klasszikus
zenét tanulni. Hamarosan felfedezte magának a jazz világát, és 17 éves korában
már együtt játszott New York legnevesebb zenészeivel. 1987-től a Michael
Brecker Quintet turnéinak állandó szereplőjévé vált. Első saját lemezét
1990-ben jelentette meg a legendás Blue Note kiadó, ezen Jerry Bergonzival és
Branford Marsalisszal játszott együtt. Utóbbival egyre szorosabb lett zenei
kapcsolata, így 1998-tól már Joey foglalt helyet Marsalis Buckshot LeFonque
elnevezésű kvartettjében Kenny Kirkland-et követve a zongoraszéken. Emellett
számos más zenésszel (Rick Margitza, Bob Mintzer, George Garzone és Vincent
Herring) is dolgozott közös lemezeken. Miután közel két
évtizeden keresztül más zenésznagyságokkal osztozott a rivaldafényen, 2003-ban
úgy döntött, hogy saját neve alatt szólóban is színre lép, ellőbb lemezen, majd
2006-tól élőben is.
Joey Calderazzo
triója finoman és szisztematikusan fejlődött a kortárs jazz egyik
legizgalmasabb formációjává. „A pillanat spontaneitása számít, hogy milyen lesz
a ritmus, hogyan változnak a harmóniák, itt szó sincs már a régi vágású
szólista és kísérői felállásról. Egy-egy kompozíciót egyik este bossanovaként,
a másikon balladaként szólaltathatunk meg, nincs előre eldöntött elképzelés.
Állandó dialógus van köztünk, a bőgő és a dob játékának pillanatnyi hangulata
folyamatosan alakítja az én elképzeléseimet is, hogy éppen hogy játsszam az
adott témát. Szeretem kijelölni a zenei sarokpontjaimat, majd kitörni azokból:
ez az igazi kihívás számomra” – nyilatkozta Calderazzo.
Joey Calderazzo(képünkön) – zongora, Ben Wolfe – bőgő, Donald Edwards – dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése