A játékkészítő-beszámoló az előadásról

A játékkészítő - a musicalek Rolls Royce-a

Volt szerencsém megnézni az idei felújított, kibővített, extra változatot ( a tavalyiról lemaradtam, csak képeken láttam, de sokat nem vártam, pedig jóval többet kaptam, mint előre gondoltam volt). Szóval a darab egy akciódús mese-musical, és ahogyan a plakátokon is állt: igazi élmény az egész családnak. Valóban mindenki talált benne élvezhetőt, ha csak a látványra és a hangzásra, a kivetítésekre gondolunk (volt néhány rövid poén – filmcímek, dalrészletek,viccek – melyeket csak a szülők érhettek), de az igazi látványosságot mindenki élvezte. Monumentális forgószínpad, monumentális és nagyon látványos díszletek, és jelmezek százai. Amik kellettek is, hiszen a jó 30 fős, remek, tánckar számtalanszor öltözött át az adott jelenethez. Volt egy újfajta vetítési technológia,3D mappingnek hívják és itt mutatkozott be először Bodros László Zsoltnak köszönhetően. Ez azért is fontos volt, hiszen nemcsak mi, hanem gyerekeink is hozzá vannak már szokva az egyre látványosabb filmekhez, tv-sorozatokhoz, videójátékohoz, így már természetes, hogy egy nagyszabású színpadi produkció (a koncertekről nem is beszélve) sem mellőzheti a fantasztikus látványelemeket, melyeket kiegészített a randomban (bár az adott jelenthez szervesen illeszkedő) megjelenő tűz- és füsteffektek.

A sztoriról röviden:

 

Peti, a kiskamasz (Bauer Gergő remek alakításában) egy véletlen folytán, egy elvarázsolt házban találja magát, ahol a Kúrtafarkú malac (Szabó Győző) is él. Kiderült, hogy mindketten szeretnének eljutni a Játékkészítőhöz, aki minden évben csak egy alkalommal fogad vendégeket, hogy aztán az arra érdemesek belekerüljenek a mester egy-egy új videójátékába, mint szereplők. Felkerekednek és egy nagy vándorút során találkoznak még több olyan mesehőssel, akik szintén szeretnének eljutni a Játékkészítőhöz. Többek között csatlakozik Aranyka, a háromfejű sárkányok, kalózok és Babszem Jankó is. Kalandok sora követi egymást, míg elérnek a Játékkészítőhöz, akiről kiderül, hogy zsarnok és csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Ám a mesehősök Peti vezetésével megtörik a szívét és a lelkét, aki jó útra tér. Kb. (a finálét leszámítva) itt a vége, fuss el véle…

A szereplőkről:

Az abszolút két főszereplő: a malac és Peti. Szabó Győzőről tudvalevő, hogy remek színész, de azt kevesen tudják, hogy remek hangja van, és jól tud énekelni. A Petit alakító Bauer Gergő már rutinos gyerekszínészként ismert, több musicalban is szerepelt már, például a Mary Poppinsban három évadon keresztül. Strapabíró kissrác, jó hanggal és jó memóriával, hiszen az övé volt majdnem a legtöbb dal és próza. Sok sikert innen is!

Persze mindenki bámulatos jelmezekben és maszkokban tetszelgett, Nagy Ferót csak a hangjáról és néhány gesztusáról lehetett felismerni. A többiek is remekeltek, ám csak egy-egy szám erejéig „ugrottak” be, de azok mind remekek voltak, köszönhető mindez a zeneszerző Rakonczai Viktornak és a remeke szövegírónak, Orbán Tamásnak is.

Összefoglalva: 

 Nagyon élvezetes, nagyon látványos produkcióban volt része azoknak, akik látták A Játékkészítőt. És ha már az Infinty autómárka volt az előadás egyik kiemelt támogatója, akkor egy gyér hasonlattal érve, az Infinity a megfizethető Rolls Royce, addig a Játékkészítő a musicalek Rolls Royce-a.

Fejes Imre (kultúrszalon-exkluzív)

Két furcsaság: 

Amíg a tavalyi előadásokon még borzasztóbb jelmeze volt Szabó Győzőnek, addig az idein sem volt különösképp érdekes, a többiekhez képest inkább kicsit bénácska volt. Lehet nehéz egy malacot megjelmezesíteni?

Az előadás végig élőben zajlott, méghozzá egy nagyzenekarral és egy modern session zenészekből álló popzenekarral.  De el voltak rejtve a színpad bal oldalán, sok néző nem tudta, hogy Bókai Zoltán karmester vezetésével minden hang élőben szólt. (legközelebb, ha lesz ilyen érdemes lenne kamerát tenni a zenekarhoz is, hogy időnként lássuk, amint játszanak).