Ma született Eszenyi Enikő

 Boldog Szülinapot Enci!

Eszenyi Enikőnek egy nagy ölelést küldünk (nem mondjuk meg hány éves, de hajrá, hátha valaki kideríti (de úgysem igaz :-)), két évvel ezelőtti interjúját közöljük újra: 



Egy színésznő tündöklése és ragyogása, a vidéki kislányból Kossuth-díjas művésznő és színigazgató lesz. Sőt, egyszer még a híres orosz rendezővel, Nyikita Mihalkovval is Rock and roll-ozott a moszkvai filmfesztiválon. Néha édes, néha bús, vagy éppen mélabús. Vagy éppen száll, mint egy pillangó. Általában pillangó. Eszenyi Enikő idén már több, mint harminc éve van a pályán. És a Vígszínházban. Az új rendezéséről, Hanoch Levin: Átutazók című művéről is beszélgettünk.


- Két év kihagyás után az évad elején, októberben volt premierje a Jóembert keresünk című Bertolt Brecht-darabban, amelyben kettős szerepet játszik: nőként és férfiként is színpadra lép.
- Ez a darab lelkileg is nagyon megterhelő számomra. Brecht hihetetlen mélyre ás le az emberi lélekben, és az élet legfontosabb kérdéseit feszegeti. Miközben Sen Te/Sui Ta két figura, két alak, nő és férfi, mégis ez egy és ugyanaz a szerep: egy személyiség két oldala. Mindkettő megtalálható énbennem is, ahogy mindenkiben - magyarázza Eszenyi Enikő, aki úgy érzi, ezzel a Brecht-darabbal színészi pályájának fontos állomásához érkezett.
- A Jóembert keresünk című előadásunk nagyon nagy siker, minden színházvezetőnek az az álma, hogy egy Brecht-darab teltházas előadás legyen. Szerintem egyedülálló, hogy ennyien kíváncsiak egy darabra, és ezért dicséret illeti a rendezőt Michal Dočekalt, a prágai nemzeti színház igazgatóját, és dicséret illeti a nézőket is.
- Pár napon belül mutatják be új rendezését, egy kortárs izraeli művet, melynek már a műfaja is egészen különleges: komédia nyolc temetésben. Ez a megjelölés azt sugallja, hogy nem szokványos komédiáról lesz szó. Hogy talált rá erre a darabra? Vagy a darab találta meg Önt?

- Részt vettem egy izraeli drámafesztiválon, ahol végignéztem jó pár darabot. Ott elsősorban a kortárs szerzők művei állnak a középpontban, és ez egy remek lehetőség arra, hogy a nagyvilágból odasereglő rendezőkkel, dramaturgokkal, színházigazgatókkal megismertessék az új darabokat. Mi már korábban is játszottunk ilyen műveket, illetve repertoáron van egy másik Hanoch Levin darab is, Az élet mint olyan és a Mikve, melyet a Pesti Színházban mutattunk be. Ezeket évek óta nagy sikerrel játsszuk. Mikor megnéztem az Átutazók előadását, különleges élményben volt részem. A rövid jelenetekből összeálló darab annyi mindent elmond az életünkről! A szerzőnek fantasztikus humora és elképesztő költői érzéke van, mindemellett pedig nagyon nagy drámai erővel ír. Egészen összetett, újszerű gondolkodásmód és egyedi hang az övé, egyedülálló alkotó a nemzetközi színházi életben. Engem nagyon megfogott az a groteszk humor is, amivel a legfájdalmasabb dolgokban is meg tudja mutatni a szépséget, hiszen mindig is érdekelt a végletesség, azok a művek, melyekben nagyon erős a humor és a dráma.


- Sikerül ezeket a végleteket az előadásban is megmutatni?

- Még nem tudom, remélem. Egy kéthónapos próbafolyamat után vagyunk. Nagyon sokat dolgoztunk, és ilyenkor, a bemutató előtt pár nappal még nehéz megjósolni, hogy a közönség érteni fogja-e a szándékunkat, szeretni fogja-e az előadást. Március 8-án, a bemutatón minden kiderül.

- Törőcsik Mari a főszereplő?

- Nem. A darab egy közösség életét, öt család hétköznapjait mutatja be. Az egyik családban Törőcsik Mari az anya, a fia Reviczky Gábor, akinek Hegyi Barbara a felesége és Varju Kálmán a gyerekük. Lukács Sándornak Halász Judit a felesége, és Józan László a fiuk. Fesztbaum Béla anyukája Börcsök Enikő. Ez egy nagyon zárt közösség, kötöttek a hagyományaik, a szokásaik is, és sokat tudnak egymásról, hiszen látják egymás életét, tudnak a másik tragédiáiról, örömeiről, bánatáról.

- És mi lesz a vége?

- A végét nem mondom el, szeretném, ha meglepetés lenne mindenki számára az előadás. Úgy érzem, fantasztikus szereposztásom van, és nagy boldogság látni, hogy a színház társulatának minden generációja együtt játszik a színpadon. Remélem, a nézőknek is különleges, újszerű élmény lesz az előadás, legalább annyit fognak rajta nevetni és sírni, mint mi a próbaidőszak alatt.
 
- Hány darabot rendezett eddig?

- Nem számoltam össze, és nem is tartom nyilván, de évente általában egy darabot rendezek, abból maximálisan felkészülök, de emellett sokat játszom is, ezért egy nagy produkció színrevitele meglehetősen kimerítő. Olyan ez, mint a gyerekszülés: egy évben csak egyet tudok szülni. Ezen kívül azért sok minden foglalkoztat, és mint igazgató is sok a teendőm.
- Úgy vettem észre, hogy amióta Ön az igazgató, a Víg nagy átalakulásokon ment át.

Törőcsik Mari és Reviczky Gábor anyát és fiát alakítja a darabban

 

- Igazán az a furcsa, hogy nem kívülről jöttem, nem új emberként, nem idegenként álltam itt, hiszen a főiskola után rögtön ide szerződtem, és immár harminc éve vagyok a társulat tagja. Tudom azt, hogy a világ is változik, ezért a színháznak is változnia kell, pláne a gazdasági válság beköszöntével, a szegénység növekedésével teljesen más eszközökhöz, formákhoz kell nyúlni, melyekkel működőképes színházat üzemeltethet az igazgató. Ezekhez a módszerekhez korábban nem voltunk hozzászokva. Meg kell gondolni, milyen darabokat választ az ember, a műsor összeállítása is nagyon lényeges, és nem feledkezhetünk el a marketingről, hiszen esténként be kell hoznunk ezer embert a színházba, és nem mindegy, hogyan kommunikálunk a nézőkkel. A Vígnek van egy nagyon erős tradíciója, de közben szeretnénk folyamatosan megújulni, fejlődni, nem tehetünk úgy mintha nem látnánk, mi történik körülöttünk a világban, mintha nem ismernénk az új trendeket. Egy ilyen nagy színháznál, mint a Víg, csak milliméterről milliméterre lehet a változásokat véghezvinni.

        

- Mennyire függenek az államtól?
  
- Alacsony támogatásból tartjuk fel a színházat. Ezért meg van kötve a kezünk, szükség van a jegybevételre, pedig bizony sokszor többet, mást is tudnánk adni, ha nem lennénk rákényszerítve erre.

- Nagyon sok fiatal színésznek ad lehetőséget arra, hogy megmutassa a tehetségét a Vígben. Ez is a tudatos építkezés része?

- Most, amikor ennyire ketté van szakadva a szakma, és félő, hogy ez a szakadék még nőni is fog, lehet, hogy nekem nyújtanom kell a kezemet, adni kell egy jó szót, lehetőséget, akinek csak tudok. De nem tudok mindenkinek. A szakmában nem tudok és nem is akarok Gobbi Hilda lenni, nem is tudnám hozzá hasonlítani magam, mert Hilda intézmény volt, és fantasztikus egyéniség.
-
- Egy bezárt színház darabját, A vágy villamosát is átvették, és sikerrel játsszák a Pesti Színházban.

- Nagyon nagy fájdalommal éltem meg a Budapesti Kamaraszínház bezárását, de a Játékszínét is. Nehéz elképzelni milyen, hogy bezár a színházam, és nem tudok hol játszani, de mélyen átérzem azoknak a kollégáknak a helyzetét, akik elveszítették a színházukat. Akinek tudok, segítek. Így van ez ezzel az előadással, melyben több nagyszerű kolléga játszik az egykori Kamaraszínház tagjai közül. 

- Mi várható még az évadban?
-. Bízom abban, hogy a Víg és a Pesti új bemutatói formabontó és szellemes előadások lesznek.