Kötéltánc-A mozikban -igaz történet alapján

Egy igazi kötéltánc New Yorkban, a WTC ikertornyai között

A story: Tizenkét ember járt a Holdon, ám a Világkereskedelmi Központ ikertornyai közötti szakadék felett csupán egyetlenegy sétált végig.Philippe Petit (Joseph Gordon-Levitt) tanácsadója, Rudy papa (Ben Kingsley) vezetésével és szárnysegédei támogatásával elképesztően őrült tervet készül véghezvinni: végig akar sétálni a Világkereskedelmi Központ tornyai között kifeszített vékony drótkötélen. Minthogy az akció
illegális, tervének megvalósításához pontosan olyan előkészületek szükségesek, mintha bűntényt kívánna elkövetni. Útjában számtalan technikai, jogi akadály, rengeteg nehézség, ellenlábas, sőt ellenség áll.


Robert Zemeckis, a Forrest Gump, a Számkivetett, a Vissza a jövőbe, a Polar Express és a Kényszerleszállás rendezőjének lélegzetelállítóan látványos és izgalmas filmjében a legmodernebb technikákat alkalmazza, hogy a nézők úgy érezzék, maguk is a felhők közt sétálnak. A Kötéltánc alig hihető, ám igaz története emléket állít egy különleges embernek, és tiszteleg a hetvenes évek Párizsa, illetve New Yorkja, valamint a World Trade Center néhai épülete előtt.


(Robert Zemeckis, rendező)


Interjú Robert Zemeckis-szel
1974. augusztus 7-én, egy nappal azelőtt, hogy Richard Nixon bejelentette lemondását, egy francia légtornász, bizonyos Philippe Petit rendkívüli mutatvánnyal kápráztatta el New York lakóit: kezében vékony rúddal egyensúlyozva végigsétált az akkor még befejezetlen Világkereskedelmi Központ ikertornyai között kifeszített drótkötélen. Az utcákon megállt a forgalom, és mindenki lélegzetvisszafojtva bámult felfelé, ahol egy apró emberke táncolt száztíz emeletnyi roppant magasságban. Lentről a sodrony szinte egyáltalán nem látszott, és úgy tűnt, hogy a vakmerő akrobata a levegőben lépdel.Negyven évvel később a filmszakma egyik legelismertebb hollywoodi rendezője, Robert Zemeckis úgy döntött, „megismétli” a mutatványt, ám jobb helyet biztosít a nézőknek: nem az utcáról nézve, hanem Petit szemszögéből láttatja az attrakciót.

-Amikor először hallottam Petit történetét – mondja Zemeckis –, rögtön arra gondoltam, hogy mindenképp meg kellene filmesíteni, és mindenképp 3D-ben kellene vetíteni. Abban is biztos voltam az első pillanattól
kezdve, hogy a nézőknek azt kell látniuk, amit a kötéltáncos. Mert mikor máskor lehetne részük ilyen élményben? A kötéltáncosokat mindig alulról vagy legföljebb oldalról látjuk.

Tetszett, hogy ez a srác mindent feltett élete performanszára – mondja Zemeckis. - Elképesztő kitartással, leleményességgel és erőbedobással készült a mutatványra, ami abszolút illegális és rendkívül veszélyes volt, noha csak önmagának árthatott vele. Noha a produkció rövid ideig tartott, maradandót alkotott vele: önnön korlátait legyőzve megvalósította álmát, és megmutatta, hogy képes a lehetetlenre.

Mi is a kötéltánc? – teszi fel a kérdést Robert Zemeckis. – Egyfelől mutatvány, amit többnyire kaszkadőrök végeznek, hiszen igen veszélyes, kivált, ha valaki 3-400 méter magasban csinálja. Ugyanakkor tánc is. Balett, ami rendkívül nagy összpontosítást, test és elme egészének harmonikus, esztétikus munkáját igényli.

(eredeti felvétel a film alapjául szolgáló kötéltáncosról, Philippe Petit-ről)

A tornyok folyamatosan jelen vannak a filmben – teszi hozzá Zemeckis. – Olyanok, mintha maguk is a történet főszereplői lennének. Kezdetben még csak tereptárgyak, de a kötéltánc után átlényegülnek. Ekkor ugyanis történik velük valami dicsőséges, felemelő, mélyen emberi. Valami, amire érdemes emlékezni.

ROBERT ZEMECKIS (rendező/forgatókönyvíró/producer) eddigi főbb filmjei: Forrest Gump, A számkivetett (Cast Away), Temetetlen múlt (What Lies Beneath), Vissza a jövőbe 1–3. (Back to the Future I-III), A kapcsolat (Contact), Jól áll neki a halál (Death Becomes Her), Roger nyúl a pácban (Who Framed Roger Rabbit?), A smaragd románca (Romancing the Stone), Tragacsparádé (Used Cars), I Wanna Hold Your Hand, Ház a Kísértet-hegyen (House on Haunted Hill), Törjön ki a frász! (The Frighteners), Gyilkosság villanófényben (The Public Eye), Túszjátszma (Trespass), A boldogság nyomában (The Pursuit of Happiness),Trükkös fiúk (Matchstick Men), Polar expressz (The Polar Express), „The Prize Winner of Defiance, Ohio”, Rém-rom (Monster House), Az utolsó vakáció (Last Holiday), Beowulf – Legendák lovagja, Karácsonyi ének (A Christmas Carol), Kényszerleszállás (Flight).


(A főszereplő Joseph Gordon-Levitt)

A Kötéltánc Gordon-Levitt minden fizikai képességét igénybe vette. A szerep eljátszásához egyaránt szükség volt a színész kitűnő állóképességére, táncos rutinjára, akrobatikus ügyességére, hajlékonyságára, kerékpáros múltjára (Fék nélkül), szórakoztatóiparban szerzett gyakorlatára („Saturday Night Live”) és persze színészi kvalitásaira (Eredet, Looper – A jövő gyilkosa, A Sötét Lovag – Felemelkedés).Igen, Gordon-Levitt a film kedvéért valóban megtanult kötélen járni. „Nagy kihívás volt, nem mondom, de szeretem a kihívásokat – meséli a színész –, és szeretem, ha próbára kell tennem a fizikai képességeimet.”
Gordon-Levitt igazán nem kívánhatott volna kitűnőbb tanárt magának: maga Philippe Petit tanította kötélen táncolni. „Még mielőtt találkoztam volna vele – mondja a színész –, elolvastam a róla szóló könyveket és a vele készült interjúkat. Egyik mondatát akkoriban alaposan félreértettem: »Én soha nem esek le.« Úgy éreztem, hogy ez a kijelentés kissé fennhéjázó, és arra gondoltam, hogy azért olykor biztosan ő is mellélép. Ám amikor megismertem, rájöttem, hogy igazat mondott. »Ha ugrasz, azért teszed, mert így döntöttél. Ha elveszíted az egyensúlyod, vagy bármi egyéb problémát észlelsz, nem ugrasz. A döntést azelőtt kell meghozni, mielőtt túl késő volna. Így van ez akkor is, ha matrac van alattad, és akkor is, ha szakadék fölött táncolsz. Ha baj van, letérdelsz, és egész egyszerűen nem esel le.«”

„Nyolc napon át reggeltől estig együtt voltunk Joe-val és tanítottam – meséli Petit. – A talajon kezdte, de a nyolcadik napon már kétméteres magasságban, kilenc méter hosszú kötélen sétált.”Petit úgy véli, nem az egyensúly megtartásán múlik, hogy valaki képes-e végigmenni a kötélen. „Joe megértette – magyarázza a légtornász –, hogy addig nem jöhet létre a kívánt egyensúly, míg test, elme és lélek szinkronba nem kerül.”
Gordon-Levitt úgy érezte, hogy a kötéltánc nem sokban különbözik a színészi munkától.

„Az első lépés a legnehezebb, mert tele vagy kétségekkel – mondja a színész. – Ha sikerül félredobnod a kétségeket, akkor már képes vagy koncentrálni, és onnantól kezdve nagyon élvezed, hogy megy a dolog, és meg tudod csinálni. Így van ez a szerepekkel is. Először az ember megijed: Úristen, minden szem rá szegeződik, forog a film, nem szabad elrontani! Ettől a nyomástól meg lehet őrülni. Nem szabad tudomást venni a mi van, ha… kezdetű gondolatokról. Félre kell söpörni ezeket, és a játékra kell összpontosítani…”



(A rendező és a főbb szereplők a New York-i bemutatón)