Száll a kakukk fészkére-Új premier

Új premierrel lepi meg a főváros színházbarát közönségét az Orlai Tibor által fémjelzett Belvárosi Színház. Egy klasszikus könyv, egy klasszikus színdarab és egy klasszikus film ötvözete, lenyomata ez a darab. A sok más egyébről kérdeztük, a darab fordítóját, Zöldi Gergelyt, aki már rutinosan fordítja a darabokat, de nem csak  fordít, hanem ír is és dramaturg is.



Exkluzív interjú Zöldi Gergely fordító, író, dramaturggal::


(Zöldi Gergely)

-Hogy lett Önből  fordító?

- Mindig érdekeltek a nyelvek, és az a feladat, hogy a nyelven keresztül hogyan lehet kultúrák, illetve azok képviselői között kapcsolatot teremteni. Pályám elején a televízióban szinkrondramaturgiával foglalkoztam, a Babette lakomája és a Beatles Help! című filmje volt ez első két magyar szövegem. Később fordítottam könyvkiadóknak, de az igazi terepem a színház lett. 

Először dalszövegeket fordítottam - Csákányi Eszter, illetve Kulka János felkérésére, majd jöttek a színdarabok is.

 Első jelentősebb színházi fordításaimat Eszenyi Enikő kérésére készítettem.

-Mi volt az első fordítása?

- A Bál a Savoyban dalszövegei Eszenyi Enikő rendezéséhez, majd szintén az ő rábeszélésére a Tévedések vígjátéka, amely várakozásaimon felül nagy siker lett - mindmáig játssza a Vígszínház.

-Miért fontos az új fordítás? Hiszen a darabok egy része már volt magyar színpadon.

- Ez szinte sohasem a fordító döntése. A rendezők időről időre szeretnek friss szöveget kapni egy-egy darabhoz, hogy könnyebben adaptálható legyen az előadás a kor igényeihez. Az a tapasztalatom, hogy a fordítások néha gyorsabban "öregszenek" mint az eredeti szövegek. Főleg abban az esetben igaz ez, ha a régi magyarítás olyan korban született, amikor kevesebbet tudtak idehaza a darab kulturális vonatkozásairól, eredeti környezetéről. Ilyenkor válik szükségessé, hogy új szöveg szülessen.

-Hogyan lehet adaptálni egy-egy filmet színpadra?

- Van, amelyiket lehet, van, amelyiket nem. Általában azokat érdemes, amelyek eredendően színház-szerűek, hiszen sokuk eleve színdarab alapján készült. A Száll a kakukk fészkére azonban a regényből készült önálló színpadi feldolgozás, nem a film forgatókönyvét vette alapul. A film és a színdarab egymástól függetlenül, az eredeti regény alapján született. Így ebben az esetben nem volt szükség egy film színpadra alkalmazására. Létező darabot mutatunk be.

-Nyilván dramaturgnak is kell lennie, hiszen egy-egy filmet, vagy színpadi művet mindenhol másképp értelmez a közönség. Ez mennyire fontos szempont?

- Azok a jó történetek, amelyek egyetemesek - tehát bármilyen kultúrában, bármilyen korban kapcsolódási pontot talál hozzájuk a közönség. Ezzel együtt természetesen fontos feladat kiemelni a saját kultúránkhoz, ízlésünkhöz  jobban illő elemeket, és esetleg kissé halványítani azokat, amelyek egy másik kultúrkör ízlésvilágát célozzák meg, vagy itt kevésbé állják meg a helyüket. Ez valóban dramaturgiai feladat, ám ezt egy második körben végzi el az ember - az alap műfordításban igyekszem hű maradni az eredeti szöveghez.

-A szakma a sok magyar nyelvű tv-csatornák megjelenésével, láthatóan felhígult. De ugyanez érezhető a könyvpiacon is. Mi erről a véleménye?

- Tisztában vagyok a szűkös költségvetések, kapkodó határidők okozta nyelvi károkkal. Magyartalan mondatok, lektorálatlan szövegek egész sora hagyja el a stúdiókat és kiadókat, néha még a legjobb szándékok ellenére is. Ezt szerencsére a színházban ritkán lehet tapasztalni. Talán több idő van a szöveget formálni, több szem látja, mielőtt az olvasópróbán a színészek elé kerül - mindenesetre ez irányú negatív tapasztalatokról inkább mint olvasó vagy tévénéző tudok beszámolni. És nyilván nem örülök neki.

-Hogyan látja a színház helyzetét a XXI.században? Mi re van igénye a közönségnek?

- A színház - legalábbis Magyarországon - szinte csodával határos módon fontos és népszerű tudott maradni. Ez azonban csak általánosságban mondható el. Nagyon sok fontos alkotó került létbizonytalanságba, jelentős műhelyek szűntek meg, mértékadó hangok hallgattak el kényszerűségből. A közönség azonban szemmel láthatóan érdeklődik a perifériára szorult/szorított művészek és produkciók iránt is. Jó érzés látni, hogy a jelentős áldozatokkal létrehozott alternatív produkciókra milyen lelkes és hűséges közönség kíváncsi estéről estére - amíg a művészek megengedhetik maguknak, hogy létrehozzák őket.

-Mik a távlati vagy a közel jövőbeni tervei?

- A Száll a kakukk fészkére bemutatója után véglegesedik a következő Orlai-évad kialakítása, tehát fontos feladat előtt állunk. Már szinte minden összeállt, csupán a szerződéskötések vannak hátra - és publikussá is válhat a darabok listája. Dramaturgként pedig legközelebb Guelmino Sándor rendező meghívására dolgozom Tatabányán, Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című darabjában.

 (Nyikolaj Erdman)

Fejes Imre (és Zöldi Gergely)